Bár augusztus 7–8-án szervezik meg a Mezôbergenyei Napokat, a faluban már vasárnap elkezdôdött az ünneplés. Erre több ok is volt. Elôször, mert a helybeli református gyülekezet svájci vendégeket fogad Bubikon-Wolfhausenbôl, akikkel 1999 óta ápolnak testvérgyülekezeti kapcsolatot, s akik azért érkeztek, hogy elhelyezzék a támogatásukkal felépülô diakóniai központ alapkövét. Másodszor, mert a gyülekezet volt lelkésze, Veress Gábor, a budapesti Klapka téri egyházközség lelkipásztora szolgált a templomban, aki prédikációjában kijelentette: Mezôbergenyének megmaradt az ünneplo szíve, ami miatt mindig öröm visszatérni.

A mezôbergenyei református gyülekezet az utóbbi években erôteljes építkezésbe kezdett. A parókia udvarán svájci segítséggel korszerû, számos rendezvénynek helyet adó gyülekezeti házat építettek. Az elmúlt egy év leforgása alatt megépült a ravatalozó, amelyet két hét múlva, a falunapok keretében avatnak fel. Az építkezés be sem fejezôdött, máris újabba kezdtek. Az egyháznak visszaszolgáltatott, 1896-ban épített felekezeti iskola a közelmúltban még állami óvodaként mûködött. Ennek kívánnak új rendeltetést adni. A mellette levô megrongálódott szolgálati lakást lebontották, a helyébe diakóniai központot építenek. A régi épületet a gyülekezet saját erôbôl tatarozza.

Az új épület alapkövét a gyülekezet és a svájci vendégek jelenlétében július 25-én, vasárnap helyezték el. Az építésvezetô és a svájciak képviselôje az alapba egy palackot helyezett el, az utókornak szánt magyar és német nyelvû Pál apostoli intéssel: Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! azaz Alles, was ihr tut, geschhe in Liebe!

A diakóniai központ tervét Kali Ellák készítette, a munkálatokat Gálfi József Attila helybéli vállalkozó és csoportja vállalta fel. Úgy tervezték, hogy idén tetô alá kerül az épület, jövôben a vakolással, szigeteléssel, nyílászárók behelyezésével folytatják, majd a harmadik évben berendezik az épületet.

– A tervek, a költségvetés elkészült, kezdôdhet a munka. Saját anyagi lehetôségünk viszont nem éri fel a tervet, hiszen az elôzô építkezés teljesen kiürítette az egyház kasszáját. A bubikoni-wolfhauseni testvérgyülekezet azonban vállalta, hogy 70.000 euróval támogat bennünket. A gyülekezet tagjai saját jövedelmükbôl áldoznak e célra. A svájciak megtanulták a gulyásfôzés fortélyát, és otthon olyan eseményeket szerveznek, ahol bergenyei képeslapokat árulnak, pénzt gyûjtenek, amit a diakóniai központ építésére adományoznak. A svájciak is felmérték, hogy gyülekezetünkben, amelyben hetvennél több hetvenévesnél idôsebb ember él – sokuk elôrehaladott koruk miatt már nem képesek ellátni magukat – mekkora szükség van egy olyan intézményre, ahol megkönnyíthetik ezeknek a személyeknek a háztartási gondjait, ahol nappali foglalkoztatásra fogadják ôket, ahol ebédet fôznek, ahol automata mosógéppel kimossák a ruhájukat, ahol szóba állnak, ahol törôdnek velük – mondta Domahidi Béla, a gyülekezet lelkésze. Hozzátette, hogy a nappali foglalkoztató, a konyha, fürdô, mosókonyha mellett az épület emeleti részén két szociális lakást is kialakítanak. A régi épület egyik termét ifjúsági teremnek szánják, hogy az ifjúság is barátságos környezetben bonyolíthassa tevékenységét.

A rendkívül barátságos svájciak, köztük Esther Kägi, aki az "erdélyi csoport" lelkes tagja, sorra látogatták azokat a bergenyei családokat, akikkel az évek során barátságot kötöttek. A bubikon-wolfhauseni gyülekezet otthon maradt tagjainak gondolatait a templomban tolmácsolták és felolvasták Thomas Muggli lelkész, Thomas Illi gondnok és Kaspar Wegmann levelét, amelyben megerôsítették: a mezôbergenyeik továbbra is számíthatnak támogatásukra és barátságukra. A bergenyeiek pedig mindezt vendégszeretetükkel hálálják meg a jövôben is.

Mezey Sarolta