A Budapesti Operettszínház szerződtette Dancs Annamarit. A sepsiszentgyörgyi énekesnő októbertől nemcsak a bukaresti operettszínházban, hanem Budapesten is énekli a Csárdáskirálynőben Stázi szerepét. Dancs Annamari a bukaresti sikerekről, a budapesti készülődésről és a nyári koncertsorozatról számolt be a Krónikának.

Szubrettszerepekben. Dancs Annamari Bukarestben és Budapesten is fellép októbertől

– Hogyan sikerült bejutni az operett európai fellegvárának számító Budapesti Operettszínházba?

– Idén a bukaresti Ion Dacian Nemzeti Operettszínházban a Csárdáskirálynő és Marica Grófnő nagyoperett szubrettszerepeit játszom. A Csárdáskirálynőt Bukarestben is a budapesti operettszínház direktora, Kerényi Miklós Gábor állította színpadra, júniusban kértem tőle meghallgatást. Musicalt, operettet kellett énekelnem magyarul és románul is, majd felajánlotta, hogy a Budapesten októberben új szereposztásban színre kerülő Csárdáskirálynőben alakíthatom Stázi szerepét. Hatalmas megtiszteltetés és lehetőség számomra Oszvald Marika és Kerényi Miklós Máté mellett színpadra állni. Azóta csak úgy pörögnek az események, tíz nap alatt aláírtuk a szerződést, elkezdtem a próbákat a balett-tanárral és a rendezőasszisztenssel, méretet vettek ruhákra, elkészült a fotósorozat. Újra kellett tanulnom az egész szerepet, hiszen Budapesten egészen máshova kerülnek a hangsúlyok, mint Bukarestben.

– Mi a különbség a bukaresti és a budapesti operettszínház között?

– Amióta a bukaresti intézményt Răzvan Ioan Dinca vezeti, sokat változott az előadások hangulata, rengeteg korszerű elemet, frissességet érezni rajtuk. A budapesti operettszínházra viszont a kőkemény profizmus jellemző, évente négyszázezer néző ötszáz előadásra ül be, minden produkciót hármas szereposztásban mutatnak be. Eddig csak a fantasztikus, elragadó előadásokat láttam, most betekinthettem a kuliszszák mögé, és látom, hogy micsoda ipar áll a produkciók mögött. A Budapesti Operettszínház a műfaj legrangosabb képviselője Európa-szerte. Azon a színpadon játszhatok, ahol egykor Karády Katalin, Honthy Hanna, Németh Marika vagy Latabár Kálmán. Édesapámmal beszéltük, hogy Budapesten az utolsó háromszéki szubrett Kiss Manyi volt.

– Hogyan fogadtak téged és a magyar operettet Bukarestben?

– Bukarestben előny, ha valaki magyar. A produkcióikban közreműködnek a budapesti rendezők: a Rómeó és Júliát, a Víg özvegyet, és a Csárdáskirálynőt rendezte Kerényi Miklós Gábor és a marosvásárhelyi származású Béres Attila. Emiatt Bukarestben tisztelik a magyarokat. Aki felkészülten, odaadással, újat-akarással megy oda, könnyen elfogadják. Az operettben különben is jó, ha az előadó magyar, a magyar virtus a műfaj velejárója. Partnerem, Cătălin Petrescu sokat segített a szerepek megtanulásában és az alkalmazkodásban is, hiszen amikor odakerültem, azt sem tudtam, merre nyílnak az ajtók. A próbafolyamat kemény fizikai megerőltetés volt, amíg a koreográfiát, az akrobatikus elemeket elsajátítottam, tele voltam kék-lila foltokkal, ennek ellenére minden percét élveztem. Az operett nem könnyű műfaj, egy vállrándítás is pontosan kiszámított.

– Mire készülsz a nyáron?

– Több koncertsorozatra. A külföldi turnékon  Háromszék utazó nagyköveteként népszerűsítem a térséget. A hétvégén Olaszországban, majd Szlovéniában és Magyarországon koncertezem. Augusztus közepén tíz fellépésem lesz Kanadában, onnan hazatérve kezdem a próbákat Budapesten. A koncertjeimen a repertoár közönség- és felkérésfüggő, operettműsorral, nosztalgiadalokkal, saját dalokkal lépek fel. Gyakran annak alapján állítjuk össze a műsort, hogy kinézünk a színpad mögül, és megnézzük, milyen korosztályú a közönség.

Szerző(k): Bíró Blanka