Vitaindítónak szánjuk György Attila írását. Mi nem értünk egyet vele. Maradva a konyhai példánál van osztrák és német konyha is. Kilépve a konyhából mind a székelység mint a testvérnezet magyarság sokat nyerne ha mi székelyek ismét Nemes Székely Nemzetként határoznánk meg önmagunk és nem nemzeti kisebbségkény, hanem nemzetként határoznánk meg önmagunk. Például nemzeti önrendelkezési jogunk lenne.

SZEFHE

Székely? Magyar? Székelymagyar?

Azért annyira rossz dolgunk nem lehet, ha egy ideje azon vitatkozunk, hogy mennyire magyar a székely, vagy mennyire nem, adja Isten, ennél nagyobb bajunk ne legyen, a véleménykülönbségek dacára. Egyébként meg erről beszélni, vitatkozni azért is vicces számunkra, mert mindezt magyar nyelven tesszük, és ez önmagában választ ad mindenféle kérdésre.

Szorosabb együttműködést szeretne a két felsőoktatási intézmény

A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditálási kérelmének kedvező elbírálása óta egy évekkel ezelőtt jegelt kérdést melegítenek a felsőoktatási intézmény gazdaság- és humántudományok csíkszeredai karának, valamint a székelyudvarhelyi Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) vezetői. A két intézmény nyitott a szorosabb együttműködésre, de az egybeolvadás gondolatától sem zárkózik el.

Tusványoson tegnap délután mutatták be a székely irodalom legújabb antológiáját: az Iszkiri a guruzsmás berbécs elől című kötet öt szerző — Fekete Vince, György Attila, Muszka Sándor, Orbán János Dénes és Sántha Attila — verseiből, prózájából kínál válogatást. Sántha Attila költő, aki nem csak verseskötetek szerzőjeként, hanem az eddig tizenegyezer példányban elkelt Székely Szótár szerkesztőjeként is ismert, még a könyv megjelenése előtt szászfalusi otthonában beszélt e sajátos literatúráról, a székely szavak eredetéről, s kertészkedéssel töltött hétköznapjairól, „boldog nyugdíjas" napjairól.